Az autogén tréning egy relaxációs technika, amelyet Johannes Heinrich Schultz német pszichiáter vezetett be először 1932-ben. Schultz észrevette, hogy a hipnózison átesett személyek olyan nyugodt állapotba kerültek, amelyben nehézség és melegség érzését tapasztalták, és igyekezett újra létrehozni ezt az állapotot az emberekben a feszültség csökkentése érdekében.

Az autogén tréning, más néven az autogén terápia, a test természetes reakcióját használja fel a nem kívánt mentális és fizikai tünetek ellensúlyozására. A légzési technikák, a specifikus verbális ingerek és a tudatos meditáció révén az autogénikus edzés segíthet a kezelést igénylő embereknek a stressz csökkentésében, valamint a test és az elme pihenésében. Az autogén tréningeket gyakran használják a sportpszichológiában, de előnyöket kínálhatnak a sokféle aggodalommal küzdő emberek számára is. Az autogén tréninget, amelyet először a relaxáció módszereként fejlesztettek ki, a jógával, a hipnózissal és a meditációval hasonlították össze, mivel ez befolyásolja a test autonóm idegrendszerét.

Az autogén azt jelenti, hogy „öntermelő”, és ennek a terápiás formának az elsődleges célja az emberek kiképzése arra, hogy szükség esetén a test reakcióját önmagukban használják. A résztvevőket arra tanítják, hogy ezt a módszert alkalmazzák a stresszre adott érzelmi válaszaik kezelésére és a fizikai tünetek kontroljára, például vérnyomás, pulzus és gyors légzés. Az ezen megközelítésben hitelesített orvosok hat alapvető technikát alkalmaznak, amelyeket lassan és egyenletes ütemben tanítanak a kezelésben részesülő embereknek, akár több hónapig is. A terapeuták a kezelésben részesülő személy figyelmét olyan kérdésekre is irányítják, mint a szívverés, légzés és más testi érzetek. Az ülések általában kb. 15-20 percet vesznek igénybe, de a résztvevőket, akiket néha „gyakornokoknak” neveznek, erősen ösztönzik arra, hogy gyakoroljanak mindennap otthon, a szükséges technikákat alkalmazva.